2011. január 31.
Csirpán egy városka Közép Bulgáriában. Sose voltam ott, a nevéről két dolog jut eszembe: az egyik kedvenc bolgár költőm ott született 1878-ban, a másik pedig egy finom étel, amit némi átalakítással, gyakran csinálok télen.
2011. január 29.
A nevelésemet a 70-es és a 80-as években kaptam (szocialista Bulgáriában). Talán azért van az, hogy valahol mélyen magamban még küzdök azoknak a "szoci" időknek egyik közhiedelem szellemével, miszerint a főzés idővesztegetés, a nők pedig, akik sok időt töltenek a tűzhely körül - unalmas háziasszonyok.
2011. január 26.
Ma, szerdán, 15 óra 19-kor azt gondolom, hogy szerencsés vagyok.
Azért, mert ma, szerdán, 15.19 órakor a gőzölgős délutáni kávém mellett otthon üldögélhetek és gyönyörködhetek a hóesésben. A hóesésben csendes boldogság van, ami belém is átkerül.
2011. január 15.
Mostanában nem volt kedvem írni.
Főzni továbbá is főztem, de nem számoltam be nektek: vártam az ihletet, hogy akkor csinálok posztot, amikor le tudok ülni és egy lélegzetvétellel meg tudom írni "az igazit"…
Rájöttem, hogy ezzel hibát követek el: az élet tovább folyik, főleg a konyhában…
2011. január 12.
Ezt a következőt Georgi irta, első vendégemként :)

A tény az, hogy ma Magyarországon alíg ismerik a bolgár bort. Itthon - nagyon kicsi kivételekkel - nem lehet kapni.
Ezért gondoltam, ha egyszer a feleségemnek gasztro-blogja van, akkor ejtek néhány szót a Vinum Bulgarica-ról.
2011. január 10.
Anyukám vendégségben van nálunk. Már amennyire vendégségben lehet egy ember, ha állandóan főz, vasal és nem hajlandó kijönni a konyhából, mert segíteni jött… De az anyukák ilyenek. Én pedig hirtelen, korom ellenére, gyerek lettem. És ha már gyerek vagyok, “megrendeltem” a kedvenc lekváromat, amit gyerekkoromban ("késői gyerekkoromban", mert csak akkor lehetett kapni narancsot a zöldségesnél) bőségesen kentem a reggeli palacsintámra.
Köszi az érdeklődésed.
Ide ird be az email címedet: