Miért is szeret az ember főzni? Mert szeret enni, természetesen. De nemcsak emiatt.
Szerintem azért szeretünk főzni, mert szeretünk adni: szeretetet, odafigyelést és a főzés is az adni való vágyunk egyik formája.
Ahogyan számomra a narancs illat mindig is Karácsonnyal kapcsolatos, így a sült paprikának pedig "kora ősz" illata van, olyan vényasszonyok nyárias hangulatot idéz bennem.
Őszintén szólva számomra mindig kicsit rossz érzés megfőzni a friss paradicsomot. Beledobni a forró vízbe egy sárgarépát egyáltalán nem okoz nekem lelkiismeret furdalást, de a paradicsommal más a helyzet, valahogyan mindig sajnálom megfőzni… A friss paradicsomból elkészült leves íze viszont majd kompenzálja a lelki gyötrelmeimet főzése közben.
Olyan lekvárt akartam készíteni, amilyet ettünk tavasszal Korzikán, brutálisan büdös helyi sajtok kíséretében.
Azért nem bírtam ki, hogy ne rakjak valamit pluszban a klasszikus korzikai recepthez: egy marék dióbelet...
Mi hiányzik nekem késő nyáron itt, Magyarországon (a hegyeket és a tengert leszámítva)? A sült paprika illata, ami ilyenkor terjed a szófiái (és nem csak a szófiái) utcákon. Imádom!