2011. december 11.
Még egy bánica. Most birsalmasajttal is :)
2011. november 02.
November van! Már Neli cica is inkább bentről szemléli az eseményeket :)
November a tizenegyedik hónapunk, a római kalendárium szerint a kilencedik, innen a neve is: "novem" latinul kilencediket jelent.
Egy valami miatt szeretem, annak ellenére, hogy ilyenkor már hideg van és korán sötétedik: a sült tök és a fahéj illat miatt, ami ilyenkor gyakori itthon... Megint egy bolgár klasszikus, a sütőtök rétes, "tikvenik".
2011. október 27.
Daliani kedvenc gyümölcsei: gránátalma és birsalma. Mi tagadás az ízlése kevésbé tradicionális, ami csak részben felróható a családjára. Amíg néztem a napokban, ahogy élvezettel majszolja a birsalmákat jött az ötlet a Tarte Tatine-ra, de birssel, sima alma helyett.
2011. október 19.
Tudom, ez volt ráírva annak idején a befőttes üvegre, hogy ZAKUSZKA. De ez tévedés. "Zakuszka" reggelit jelent, és gondolom ez volt a fantázianév, amivel a szoci időkben exportáltak Bulgáriából.
2011. október 16.
"A spanyol kultúrát sokkal inkább a kávéházakban találjuk, mintsem az egyetemeken"
Miguel de Unamuno
2011. szeptember 29.
Egy igazi francia klasszikus, Nagyi receptje alapján.
2011. szeptember 25.
Az utolsó napos és meleg napok, az utolsó friss fűszer levelek a kertben, az utolsó virágok a rózsabokron, az utolsó szeder...
2011. szeptember 22.
Miért is szeret az ember főzni? Mert szeret enni, természetesen. De nemcsak emiatt.
Szerintem azért szeretünk főzni, mert szeretünk adni: szeretetet, odafigyelést és a főzés is az adni való vágyunk egyik formája.
2011. szeptember 18.
Ahogyan számomra a narancs illat mindig is Karácsonnyal kapcsolatos, így a sült paprikának pedig "kora ősz" illata van, olyan vényasszonyok nyárias hangulatot idéz bennem.
2011. szeptember 16.
Őszintén szólva számomra mindig kicsit rossz érzés megfőzni a friss paradicsomot. Beledobni a forró vízbe egy sárgarépát egyáltalán nem okoz nekem lelkiismeret furdalást, de a paradicsommal más a helyzet, valahogyan mindig sajnálom megfőzni… A friss paradicsomból elkészült leves íze viszont majd kompenzálja a lelki gyötrelmeimet főzése közben.
2011. szeptember 08.
Olyan lekvárt akartam készíteni, amilyet ettünk tavasszal Korzikán, brutálisan büdös helyi sajtok kíséretében.
Azért nem bírtam ki, hogy ne rakjak valamit pluszban a klasszikus korzikai recepthez: egy marék dióbelet...
2011. szeptember 07.
Ez a hires tzatzikinak a leves változata.
A tipikus nyári leves Bulgáriában.
2011. szeptember 05.
Mi hiányzik nekem késő nyáron itt, Magyarországon (a hegyeket és a tengert leszámítva)? A sült paprika illata, ami ilyenkor terjed a szófiái (és nem csak a szófiái) utcákon. Imádom!
2011. július 11.
Ha fel kell sorolni a kedvenc foglalkozásaimat, a meggylekvár készítés biztos szerepelne a listámon, nem is az utolsók között.
Amúgy is szeretem, de legjobban, amikor anyukámmal együtt csinálom, az ő konyhájában.
2011. július 04.
Vendégeink vannak :)
Dádinak egy szófiai barátnője, nekünk pedig a bátyám, aki átutazóban van Berlinből, Belgrádba.
A vendégek jelenléte mindig lelkesít engem és ihletet ad. Talán azért is, mert - természetesen:) - mindig dicsérik mennyire nagyon finom az, amit nekik elkészítek.

2011. június 23.
"Kedves Dessikém!
Végre valahára a Pavlova recept.
Nevét egy balerináról kapta, és valóban könnyű, nem túl édes és légies."

Igazi nyári desszert!
2011. június 02.
Fölösleges szavak nélkül, itt a recept…
2011. május 06.
Amíg próbálok feldolgozni a korzikai élményeket, végre kipakolni a bőröndöket, végigolvasni a e-mailek hosszú listáját, ami összegyűlt a tíz nap alatt, amikor nem néztem internetet (nagyon jó volt!), fölhívni a barátokat: "Igen, vissza, nagyon jó volt... nem, az idő nem annyira, hát ők fürödtek, de nagyon hideg volt a tenger, stb.", szóval amíg próbálok visszarázódni a mindennapokban, addig is enni (és most már főzni is) kell.
2011. április 16.
Nem nagyon szeretek rántani: utána órákon keresztül a szomszédok is tudják mit ebédeltünk, a tűzhely is csupa olaj és maga a szakácsnak is, azaz nekem ugyanaz az "illatom" van, mint annak, ami a tányérban van.
2011. április 13.
Mint mindenki, nagyon szeretem a tavaszt. Azért persze, mert minden kivirágzik, zöldül, zümmög, illatozik, süt a nap, stb. :)
De nekem van még egy okom…
2011. április 09.
Georgi jól kitalálta: ha vendégeket hív, nyilván nem gyötörhetem őket is mindenféle zöld színűekkel, így esélyes, hogy ő is kap valami férfias adag húst. Cseles, szó se lehet róla, de nekem is megvannak az ötleteim :)
2011. április 08.
Tavasz van! Tavaszvan tavaszvantavaszvan!
2011. április 06.
Előre szólok: zöld hetet tartok a konyhámban :)
Remélem most nem vágtok ilyen arckifejezést, mint Georgi, amikor közöltem ezt vele…
2011. március 20.
Tegnap előtt, amikor csináltam Nádja csoki mousse-át, azt írtam, hogy esős időben két dolgot érdemes csinálni: csokit főzni vagy kenyeret sütni. És mivel ma sem állt le az eső, a csokis nap pedig már megvolt, nekiálltam kenyeret sütni.
2011. március 08.
Annyira hideg van, hogy szívesen maradnék a sütő mellett akár egész nap.
De ha még sincs annyi időd, akkor az egyik kedvenc uzsonnámat/könnyű vacsorámat ajánlom a figyelmedben.
Gyors, finom és egészséges: 30 perc a meleg sütő mellett :)
2011. március 02.
Jó étvágyat!
2011. február 28.
Az "après-ski" nem csak jól bélelt hótaposót jelent, hanem egy fajta szociális életet, ami leginkább az Alpokban síelőkre jellemző: megállni egy italra a pálya melletti rélais-ben (fr.) / hütte (ném.) / olaszul nem is tudom hogy hívják ezt a hangulatos kis faházat/menedéket, ahol becsúszik egy rövid, mielőtt te is lecsúszol a pályán a felvonó-záráskor.
2011. február 13.
Megint eltűnt a nap és eljött a hideg…
A narancsos csokis íz szerintem nagyon is tud segíteni türelemmel és jó kedvvel túlélni ezeket a - remélem - utolsó hideg napokat.
2011. február 11.
Nálunk a feta sajtnak "szirene" (сирене) a neve.
De erre, hogy mi a viszony a szirene és egy bolgár között, majd máskor kitérek. Most tényleg nem dumálok tovább, itt a recept.
Ez egy előétel, kb. 15-20 golyócska lesz belőle, attól függ mekkorára csinálod. Én olyan koktél paradicsom méretűre formáltam meg.
2011. február 10.
Nem mindig kell/lehet egzotikus vagy bonyolult ételeket főzni. Néha nagyon gyorsan kell valami ebédet vagy vacsorát összedobni. Sőt, néha bevásárolni sincs időd…
Ez a posztom egy ilyen napról szól, amikor kinyitottam a hűtőt és ott egy káposzta állt magányosan, csak egy paradicsom konzerv társaságában :)
2011. február 06.
Rég nem volt vendégség nálunk, úgyhogy most dupla lelkesedéssel készültem a szombati vacsorára.
Kint sütött a nap, Neli kinyúlt a padlón, szürcsöltem a kávémat és még egyszer felsoroltam a fejemben az esti menüt, végiggondolva mivel érdemes kezdeni az előkészületeket.
2011. január 31.
Csirpán egy városka Közép Bulgáriában. Sose voltam ott, a nevéről két dolog jut eszembe: az egyik kedvenc bolgár költőm ott született 1878-ban, a másik pedig egy finom étel, amit némi átalakítással, gyakran csinálok télen.
2011. január 29.
A nevelésemet a 70-es és a 80-as években kaptam (szocialista Bulgáriában). Talán azért van az, hogy valahol mélyen magamban még küzdök azoknak a "szoci" időknek egyik közhiedelem szellemével, miszerint a főzés idővesztegetés, a nők pedig, akik sok időt töltenek a tűzhely körül - unalmas háziasszonyok.
2011. január 26.
Ma, szerdán, 15 óra 19-kor azt gondolom, hogy szerencsés vagyok.
Azért, mert ma, szerdán, 15.19 órakor a gőzölgős délutáni kávém mellett otthon üldögélhetek és gyönyörködhetek a hóesésben. A hóesésben csendes boldogság van, ami belém is átkerül.
2011. január 15.
Mostanában nem volt kedvem írni.
Főzni továbbá is főztem, de nem számoltam be nektek: vártam az ihletet, hogy akkor csinálok posztot, amikor le tudok ülni és egy lélegzetvétellel meg tudom írni "az igazit"…
Rájöttem, hogy ezzel hibát követek el: az élet tovább folyik, főleg a konyhában…
2011. január 10.
Anyukám vendégségben van nálunk. Már amennyire vendégségben lehet egy ember, ha állandóan főz, vasal és nem hajlandó kijönni a konyhából, mert segíteni jött… De az anyukák ilyenek. Én pedig hirtelen, korom ellenére, gyerek lettem. És ha már gyerek vagyok, “megrendeltem” a kedvenc lekváromat, amit gyerekkoromban ("késői gyerekkoromban", mert csak akkor lehetett kapni narancsot a zöldségesnél) bőségesen kentem a reggeli palacsintámra.
2010. december 18.
Ma reggel a jövővel vagyok elfoglalva: a tűzhelyről otthonos "pékség" illat terjeng az egész lakásban, kint a friss hó szikrázik a napsütésben és a jövőre gondolok: hogy Dádi mindjárt fölkel, beleszippant a friss péksütemény illatába és ez a téli szombati reggel egy szép emlékként maradt meg majd benne. Persze nem ez az elsődleges oka annak, hogy dukatenbuhteln-t csinálok reggelire, hogy a lányomnak szép gyerekkori emlékei legyenek majd, hanem az, hogy kenyér nélkül maradtunk.
2010. december 16.
Térjünk a lényegre: közeledik a Karácsony! Én szeretem a karácsonyi ünnepeket, mert szeretem a rokonaimat, és oly ritkán látom őket, szeretem az ajándékokat és szeretek főzni!
2010. december 03.
Ma Dádi 16:16kor jött haza, kinéztem az ablakon, teljesen sötét volt. Ô is panaszkodott: sötétben megy el reggel, sötétben jön vissza. Neki is azt mondtam, amit magamnak mostanában gyakran mondogatok: kitartás!
2010. november 23.
Néha szeretek hosszasan lapozni mindenféle szakácskönyvekben, néha pedig belevágok a főzésbe semmi különös előkészülés, sőt ötlet nélkül. A másik eset általában úgy zajlik, hogy kinézek az ablakon, benézek a hűtőbe és megvan az ötlet. Most is így történt.
2010. november 21.
Nem tudom, hogy nevezzem - hagyomány?, intézmény?, de ez a vasárnapi reggelink valami ilyesmi számunkra. Minden vasárnap reggel, a kötelező kávé után, rögtön feltúrom az ujjaimat: 3 tojás, 25 deka liszt … tudniillik már nem is mérem az anyagokat. De ma, a Tiszteletedre megteszem!
Köszi az érdeklődésed.
Ide ird be az email címedet: