Térjünk a lényegre: közeledik a Karácsony! Én szeretem a karácsonyi ünnepeket, mert szeretem a rokonaimat, és oly ritkán látom őket, szeretem az ajándékokat és szeretek főzni!

Ilyenkor, itt Pesten is az emberek kicsit túlzásba esnek: kezdetét veszi egy gigászi karácsonyi nyüzsgés, és ajándékok vásárlása tonnával. És ahogy egyre közeledik a december vége, a boltok látogatása egyre bátrabb és kellemetlenebb tevékenységgé válik, kifejezetten erős idegekkel rendelkező emberek számára… ez az egyik oka, annak, hogy mindig arra törekszem, hogy az ajándékaim tartalmazzanak valami személyest, amit saját kezűleg csináltam. Idén úgy döntöttem veszek szép tányérokat a barátaink számara, és telerakom mindenféle, általam készített aprósüteménnyel. Ehhez nyilván olyan süteményekre van szükség, amik nem romlanak meg pár nap alatt, hanem minél tovább állnak, annál finomabbá válnak. A cantuccini, vitatatlanul ilyenek: jól zárt dobozban, akár 2 hónapig is elállnak. És tipikus ünnepi sütemény.


Első próbálkozásnak egész jó az eredmény: kicsit vastagabbak, kicsit megégetve, de nagyon finom - házi! - cantuccini lett.

Olaszországban úgy is hívják, hogy "biscotti di Prato". A XVIII. században a toszkánai Pratóban találtak egy régi kéziratot az eredeti recepttel, melynek a segítségével Аntonio Mаttei, pratói cukrász külön díjat nyert az 1867-es párizsi világkiállításon.


Érdekes a "biscotti" szó eredete. Középkori latin nyelven "biscoctus" annyit jelent, hogy kétszer sült. És tényleg - annak ellenére, hogy ma mindenféle "biscuits" és "piskoták" járják a világot - a biscotti di Prato tényleg kétszer vannak sütve. Először sütöd 15-20 percig, kiveszed a sütőből, szeleteled és megint sütöd. Kemények lesznek, de nagyon tartósak, és a keménységükre is van megoldás - hagyományosan fehér borba mártod (ha hű akarsz maradni a tradícióhoz, akkor Vin Santo del Chianti Classico lesz a kiválasztott édes, desszertbor), de ha tartózkodsz az alkoholtól, vagy kiskorú vagy, márthatod a kapucsínódba, vagy ahogy Dádi ma tette, forró kakaóba. Én személyesen édes Tokajit javasolnék.

És itt van a recept:

Hozzávalók (kb. 50 db lesz):

50 dkg liszt (én bio fehérlisztet használtam)
25 dkg egész nem hámozott mandula
25 dkg finom barna cukor
½ csomag sütőpor
3 tojás,
1 nagyobb tojássárgája (vagy 2 kisebb)
5 dkg puha vaj
1 evőkanál víz
csipetnyi só


A lisztet összekeverem a sütőporral, hozzáadom a cukrot, a sót, a vajat, a tojást és az egy db tojássárgáját. Először mixerrel keverem, aztán kézzel tovább gyúrom, amíg egyenes, homogén massza ki nem alakul. Megmosom és megszárítom a mandulát és hozzáadom a kelt tésztához. Négy, kb. 20-25 centis rudat formálok, betekerem fóliába és 30 percre beteszem a hűtőbe. Közben bekapcsolom a sütőt 180 fokra. A rudakat tepsibe rakom, sütőpapírra. 15-20 percig sütöm, kiveszem, kicsit várok, hogy lehűljenek és éles késsel szeletelem 1 cm széles szeletekre. Újra beteszem a sütőbe 15-20 percre. Akkor készek, amikor teljesen kemények! Ahogy már említettem, jól elzárva 1-2 hónapig is elállnak.