Ma reggel a jövővel vagyok elfoglalva: a tűzhelyről otthonos "pékség" illat terjeng az egész lakásban, kint a friss hó szikrázik a napsütésben és a jövőre gondolok: hogy Dádi mindjárt fölkel, beleszippant a friss péksütemény illatába és ez a téli szombati reggel egy szép emlékként maradt meg majd benne. Persze nem ez az elsődleges oka annak, hogy dukatenbuhteln-t csinálok reggelire, hogy a lányomnak szép gyerekkori emlékei legyenek majd, hanem az, hogy kenyér nélkül maradtunk. Ahogyan már említettem, Georgi elutazott és egyből lazábbra vettem a háztartást. Pedig ő egyáltalán nem az a "balkáni férj", aki követeli a vacsoráját és a pálinkáját és mégis azzal szembesülök ma reggel, hogy: kenyér nincs, a mosogató tele van (mosatlannal, persze), az ágy sincs felhúzva.
Nem tudom ti hogy vagytok ezzel, nekem időnként szükségem van egy kis káoszra. Szeretem, amikor tisztaság és rendetlenség van és szerintem a kettő nem zárja ki feltétlenül egymást. Nálam gyakran a káosz indítja el a kreativitást, amely ez esetben a dukatenbuchteln-ben nyilvánul meg. A nevük a "dukát" régi európai pénzből ered és a formájukra utal.
A cukros, tejes lisztnek nagyon specifikus illata van, majdnem annyira tipikus, mint a kihámozott narancsé. Persze ezt nehéz volt megmagyarázni Dádinak: mi az istenért mondom azt szeptemberben, amikor narancsot eszik, hogy "Karácsony illat" van?!
Abba kell hagynom az írást, a tűzhelyről túl intenzív illat jön már, remélem nem égett oda az egész…
Nem, pont időben megérkeztem :)
De szembesülnöm kell azzal (nem is először), hogy а telegyomor és a kreativitás nem nagyon "kompatibilisak" :), annyit tudok kipréselni az agyamból, hogy: nagyon finomak voltak…
Itt a recept, amit az egyik kedvenc bolgár gasztro-bloggerem - Joana- receptjéből adaptáltam, ő pedig, azt írja, a My Bavarian Cookbook-ból vette. Az övében alkohol is van: rum és Amareto. Én nem használtam, mivel reggelire szántam, de ha gondolod, belekeverhetsz a tésztába 1-1 kanálnyival.
Hozzávalók:
fél kocka sütőélesztő
45 dkg liszt (én fehér és teljes kiőrlésű lisztet használtam, fele-fele arányban)
200 ml meleg tej
10 dkg barna cukor
3 tojássárgája
csipetnyi só
1 zacskó vanilin cukor
1 teáskanál reszelt citromhéj
1 teáskanál reszelt narancshéj
8 dkg szoba hőmérsékletű vaj
5 dkg olvasztott vaj (vele megkenem a tésztát sütés előtt)
A sütőélesztőt feloldom a tejben, beleöntöm a sót és a cukrot is. Jól összekeverem.
Egy mély széles tálban összekeverem a két fajta lisztet és lassan hozzáöntöm a kissé felvert tojássárgát, és a többi összetevőt, folyamatosan hozzáadok a tejből is, és összedolgozom, a vajat hagyom a végere. Pár percig még gyúrom, amíg egységes és puha nem lesz.
Az így elkészült tésztát meleg helyen hagyom pihenni fél órára. Közben bekapcsolom a sütőt 180 fokra.
Utána újból összedolgozom a tésztát pár percre és 10 egyforma gombócot csinálok belőle. A gombócokat nem szabad túl szorosan tenni egymás mellé a tepsibe, mert sütés közben megduzzadnak.
A gombócokat pihentetem még egy fél órán keresztül, utána bekenem az olvasztott vajjal, a tetejükre teszek dióbélt vagy mákot és betolom a sütőbe kb. 20 percre.
Vajon Neli mivel tömte meg a hasát?...
fotó: Georgiev Daliani