2010. december 18.
Dukatelnbuchteln
Ma reggel a jövővel vagyok elfoglalva: a tűzhelyről otthonos "pékség" illat terjeng az egész lakásban, kint a friss hó szikrázik a napsütésben és a jövőre gondolok: hogy Dádi mindjárt fölkel, beleszippant a friss péksütemény illatába és ez a téli szombati reggel egy szép emlékként maradt meg majd benne. Persze nem ez az elsődleges oka annak, hogy dukatenbuhteln-t csinálok reggelire, hogy a lányomnak szép gyerekkori emlékei legyenek majd, hanem az, hogy kenyér nélkül maradtunk. Ahogyan már említettem, Georgi elutazott és egyből lazábbra vettem a háztartást. Pedig ő egyáltalán nem az a "balkáni férj", aki követeli a vacsoráját és a pálinkáját és mégis azzal szembesülök ma reggel, hogy: kenyér nincs, a mosogató tele van (mosatlannal, persze), az ágy sincs felhúzva.


Nem tudom ti hogy vagytok ezzel, nekem időnként szükségem van egy kis káoszra. Szeretem, amikor tisztaság és rendetlenség van és szerintem a kettő nem zárja ki feltétlenül egymást. Nálam gyakran a káosz indítja el a kreativitást, amely ez esetben a dukatenbuchteln-ben nyilvánul meg. A nevük a "dukát" régi európai pénzből ered és a formájukra utal.


A cukros, tejes lisztnek nagyon specifikus illata van, majdnem annyira tipikus, mint a kihámozott narancsé. Persze ezt nehéz volt megmagyarázni Dádinak: mi az istenért mondom azt szeptemberben, amikor narancsot eszik, hogy "Karácsony illat" van?!
Abba kell hagynom az írást, a tűzhelyről túl intenzív illat jön már, remélem nem égett oda az egész…


Nem, pont időben megérkeztem :)
De szembesülnöm kell azzal (nem is először), hogy а telegyomor és a kreativitás nem nagyon "kompatibilisak" :), annyit tudok kipréselni az agyamból, hogy: nagyon finomak voltak…



Itt a recept, amit az egyik kedvenc bolgár gasztro-bloggerem - Joana- receptjéből adaptáltam, ő pedig, azt írja, a My Bavarian Cookbook-ból vette. Az övében alkohol is van: rum és Amareto. Én nem használtam, mivel reggelire szántam, de ha gondolod, belekeverhetsz a tésztába 1-1 kanálnyival.

Hozzávalók:

fél kocka sütőélesztő
45 dkg liszt (én fehér és teljes kiőrlésű lisztet használtam, fele-fele arányban)
200 ml meleg tej
10 dkg barna cukor
3 tojássárgája
csipetnyi só
1 zacskó vanilin cukor
1 teáskanál reszelt citromhéj
1 teáskanál reszelt narancshéj
8 dkg szoba hőmérsékletű vaj
5 dkg olvasztott vaj (vele megkenem a tésztát sütés előtt)


A sütőélesztőt feloldom a tejben, beleöntöm a sót és a cukrot is. Jól összekeverem.
Egy mély széles tálban összekeverem a két fajta lisztet és lassan hozzáöntöm a kissé felvert tojássárgát, és a többi összetevőt, folyamatosan hozzáadok a tejből is, és összedolgozom, a vajat hagyom a végere. Pár percig még gyúrom, amíg egységes és puha nem lesz.

Az így elkészült tésztát meleg helyen hagyom pihenni fél órára. Közben bekapcsolom a sütőt 180 fokra.
Utána újból összedolgozom a tésztát pár percre és 10 egyforma gombócot csinálok belőle. A gombócokat nem szabad túl szorosan tenni egymás mellé a tepsibe, mert sütés közben megduzzadnak.



A gombócokat pihentetem még egy fél órán keresztül, utána bekenem az olvasztott vajjal, a tetejükre teszek dióbélt vagy mákot és betolom a sütőbe kb. 20 percre.


Vajon Neli mivel tömte meg a hasát?...

fotó: Georgiev Daliani

 

 

Hasonlók
Hozzászólás
Név:
E-mail cím:
 
Jagicza Berta
2011. január 07.
Deszi, a sós változatot is fölteszed majd, amit egyszer húshoz kínáltál nekünk? puszi, berta
2011. január 27.
ja, ez egy másik dolog, Tutmanikra gondolsz, szerintem. Amiben feta is van, ugye? Hamarosan, Dádinak is megigértem már, hogy a címe mellett az lesz, hogy 'Dádi kedvence'. Jövő héten megcsinálom:)
fürikati
2011. február 10.
ezt is azt is kipróbálom!
Deszi
2011. február 14.
Helyes, Kati!
Köszi az érdeklődésed.
Ide ird be az email címedet: