Anyukám vendégségben van nálunk. Már amennyire vendégségben lehet egy ember, ha állandóan főz, vasal és nem hajlandó kijönni a konyhából, mert segíteni jött… De az anyukák ilyenek. Én pedig hirtelen, korom ellenére, gyerek lettem. És ha már gyerek vagyok, “megrendeltem” a kedvenc lekváromat, amit gyerekkoromban ("késői gyerekkoromban", mert csak akkor lehetett kapni narancsot a zöldségesnél) bőségesen kentem a reggeli palacsintámra.
Ui.: Érdekes, Dádinak is ez a kedvenc nagyi lekvárja.
Hozzávalók:
4 - 5 közepesen nagy bio narancs
1 kg barna cukor
1,5 - 2 bögre víz
A narancsokat meghámozzuk és a héját csíkokra vágva felfűzzük spirál alakban egy cérnára. Cérnástul beletesszük egy edénybe, és felöntjük vízzel, épp hogy ellepje a narancs spirálokat.
Forraljuk, felforralás után kiöntjük a vizet és ismét hideg vízzel pótoljuk. Ezt megismételjük 3-4 szer. Ezután már leszedhetjük a cérnáról a narancscsigákat, már megtartják a formájukat.
Közben előkészítjük a cukros szirupot: egy másik edényben lassú tűzön felolvasztjuk a cukrot a vízben. Miután felolvadt és kicsit sűrűsödött is, hozzáadjuk a narancshéj spirálokat és keverés közben sűrűre főzzük. Akkor van kész a lekvár, ha egy tányérra egy cseppet ejtve, zselésen egyben marad.
A kész lekvárt száraz, meleg befőttes üvegekbe öntjük és jól lezárjuk.
Opcionális: nagy lábasban, szorosra egymás mellé rakjuk az üvegeket, leöntjük langyos vízzel épp, hogy a víz lefedje a kupakjukat. Várunk, hogy a víz felforr és még 5-10 percig forraljuk.