Főzni továbbrá is főztem, de nem számoltam be nektek: vártam az ihletet, hogy akkor csinálok posztot, amikor le tudok ülni és egy lélegzetvétellel meg tudom írni "az igazit"…
Rájöttem, hogy ezzel hibát követek el: az élet tovább folyik, főleg a konyhában…
Úgyhogy mostantól kezdve, megígérem, gyakrabban kaptok recepteket, ha éppen nincs kedvem írni, akkor más, kiegészítő szöveg nélkül. Amúgy is gyakran az ember azért megy egy efféle blogra, hogy gasztronómiai ötleteket kapjon és nem igazán kíváncsi a blogger lelki állapotára :)
Azért most is foglalkozni fogok egy kicsit, csak futólag (becsszó!), a lelkiállapotommal.
Egyébként ti hogy szoktatok törődni a lelketekkel? Gondolom hasonlóan, mint én. Ilyenkor könyvet olvasni, barátokkal dumálni, hosszúkat sétálni, nézni a hóesést, vagy egyszerűen elutazni ajánlatos. A szerencsések, akik túlélték gyerekkorukban a szolfézsórát, esetleg zenélhetnek ilyenkor.
Én papírcsillagokat szoktam hajtogatni, de az igazán hatásos és nagyon kézenfekvő "lélek-törödés" két módszerem a mindennapokban (mert elutazni, ugye nem mindig lehet, jó könyv sincs mindig kéznél, a barátok se érnek mindig rá pont ilyenkor) a FŐZÉS és az EVÉS.
Az ételt, amit itt ajánlok nektek, kifejezetten jót tesz a léleknek :)
Ez egyfajta muszaka, ami a bolgár konyha egyik gyakori és tipikus étele.
Persze helyesebb lenne balkáni konyháról beszélni: mert ami van a bolgár konyhában, megvan (persze némi eltéréssel) a görög konyhában is, ami pedig van a görögben, megvan a törököknél és így tovább.
A "bolgár" muszaka krumplival készül és nem padlizsánnal, így kevésbé macerás az elkészítése. Persze a krumplit is szükséges megpirítani egy kicsit, mielőtt tepsibe rakjuk, de csak az egyik oldalát és ez gyorsan megvan. Ja, máris belekezdtem a receptbe... hát akkor:
Hozzávalók:
1 kg. krumpli
½ kg darált hús (én, fele bárány, fele marhát szoktam használni, anyukám pedig csak marhát)
1-2 fej vörös hagyma
2-3 paradicsom vagy 3-4 kanálnyi paradicsom konzerv
Fűszerek:
½ teáskanál darált fekete bors
½ teáskanál darált római kömény
só (ízlés szerint)
csokor friss petrezselyem (opcionális)
Szósz, amit a tetejére öntünk:
100-200 ml tej
3 tojás
Tálaláshoz: joghurt vagy tejföl
A krumplit karikákra vágjuk, (kb. 5 mm vastag kell, hogy legyen), enyhén megsózzuk és 4-5 kanálnyi olívaolajban megpirítjuk az egyik oldalukat. Lecsöpögtetjük konyhapapíron.
Ugyanabban az olajban (ha sok, kiveszünk belőle) megforgatjuk az apróra vágva hagymát, hozzátesszük a darált húst és keverés alatt megpirítjuk egy kicsit. Levesszük a tűzről és belekeverjük a fűszereket és a paradicsomot (ha friss paradicsomot használunk, akkor apróra megvágva, vagy megreszelve). Ha a paradicsom szósz nem eléggé szaftos, akkor még egy ½ vagy akár 1 kávés csésze vizet öntünk hozzá.
Egy beolajozott tepsibe rakunk egy sor krumplit, ráöntjük a húsos tölteléket és a tetejére még egy sor krumpli kerül. Betoljuk a tepsit kb. 30 percre a sütőbe, 200 fokon. Villával ellenőrizzük, hogy kész-e: a krumplinak puhának kell lennie.
Közben felverjük a tojást (nem kell nagyon), hozzáöntjük a tejet, meg az aprított petrezselymet is, és a tojásos-tejes szószt ráöntjük a krumplira. Visszatoljuk a sütőbe addigra, amíg meg nem sül barnára a teteje.
Melegen találjuk, 1-2 kanál joghurttal. Magyarosítani úgy lehet, hogy a joghurt helyett tejföllel párosítjuk.
Jó étvágyat!
Bocsánat, nem bírtam ki, belekezdtem az evésbe fotózás közben…
