Ma, szerdán, 15 óra 19-kor azt gondolom, hogy szerencsés vagyok. Azért, mert ma, szerdán, 15.19 órakor a gőzölgős délutáni kávém mellett otthon üldögélhetek és gyönyörködhetek a hóesésben. A hóesésben csendes boldogság van, ami belém is átkerül.
Miután reggel 6.20-kor fölpattantam az ágyból, kirohantam, elintéztem, bevásároltam, időpontot kértem, kipostáztam, kilapátoltam (a havat), kivasaltam és így tovább, 15.19-kor elérkezett ez a pillanat, amit elajándékozok magamnak.
Persze vannak még tennivalóim, de most nem vagyok hajlandó rájuk gondolni. Tenni meg végképpen nem! Ilyenkor érzem, hogy minden belső elhatározás kérdése. Vagy lehetne. Remélem holnap is ezt fogom gondolni és ami fontosabb, ezt fogom érezni és így fogok cselekedni is! Drukkoljatok!
A belső békémről azért (hóesés ide, vagy oda) a finom ebéd is tehet, ami pedig egy igazi eszperantó recept lett: az olasz klasszika megszórva balkáni fűszerekkel és fetával.
Utólag most elolvastam, hogy a "lasagna" szó ógörög eredetű, (valószínűleg az edény után, amiben főzték elnevezték így), úgyhogy a feta itt abszolút helyén való, szerintem :)
Mivel még nem érkezett meg a Jézuska által megígért pasta gépem, én a boltban vettem friss lasagna lapokat.
Hozzávalók a töltelékhez:
2 nagy fej vöröshagyma
2-3 gerezd fokhagyma
2-3 kanál olívaolaj
20 dkg feta sajt
200 ml főző tejszín (⅔ üveg Cserpes)
600 ml paradicsom szósz (vagy paradicsom konzerv)
só, fekete bors és borsikafű
parmezán sajt a tetejére
Tészta: 1 csomag friss lasagna lapok (25 dkg)
(Ha esetleg úgy döntesz, hogy saját magad megcsinálod a lapokat, akkor nézd meg ezt a receptet is)
A hagymát és a fokhagymát apróra vágom, pár percre megpirítom az olajban, utána jöhet a paradicsom, sózom, borsózom. Kb. 15 perc alatt elkészül a szósz. A főzés végére beleöntöm a tejszínt. A borsikafűvet vagy elkeverem a szószban, vagy pedig a fetára szórom (később). Félreteszem amíg elkészítem a lasagna lapokat:
Bemártom a lapokat egyenként forró vízbe, hagyom 1 percre és utána egyből beleteszem őket egy hideg vízzel teli tálba. Így félkész lapokat kapok, ami azért is jó, mert így több paradicsomszósz marad majd a tepsiben sütés közben.
Egy közepes méretű tepsibe (30/24 cm.) beleöntöm a szósz ⅓-át, ráteszek két lasagna lapot, megint szószt, ráteszek a feldarabolt fetából, (a borsikafűvet ha közben nem került bele a szószba), ezt még kétszer megismétlem.
A lasagna tetejére a szósz utolsó adagja jön és parmezán sajt apróra vágva. Kb. 30 percet sütöm 200 fokos sütőben.
A receptből 4 adag lett.
Minden forrás és hagyomány szerint melegen kell enni, de nálunk Dádi hidegen is megeszi, hiszen ez az egyik kedvence.
Tovább, tovább, még több receptet!