Koszi Zoli!
Ez egy nagy ajándék volt a javából. Itt újra megköszönöm Boginak és Pistinek. Talán mások is megfontolhatják az ilyen meglepetést...
Szombat reggel 8:30 a Le Cordon Bleu halljában Párizsban. Kicsit álmosan a reggeli metrózás után egyszerű kávé és friss croissant mellett nézelődtünk a suli halljában amíg a diákok rohangálnak és készülnek az aznapi órákra. Van aki a kezében egy tortát hoz, valószínűleg a házi feladatát, van aki a saját chef kalapját cipeli. (Vajon itthon a suliban miért nem tanultunk főzni??) Kis nyüzsgés majd teljes csend és mi ott maradunk a többiekkel akik az napi tanfolyamokra jöttek. Többnyire amcsi unatkozó feleségek, valószínűleg Julia Child vagy a Julia és Julie film hatására, de lehet hogy csak az anyós kritikája....
Egy kis történelem.
By Wikipedia : Le Cordon Bleu (French for "The Blue Ribbon") is the world's largest hospitality education institution, with 35 schools on five continents serving 20,000 students annually.[1] Its primary education focus is on hospitality management and the culinary arts. In the US, there are 17 associated Cordon Bleu schools, plus an online school.
Nos a párizsi campuson a világ minden tájáról érkeznek a leendő chef-fek. Mi inkább csak nézelődök vagyunk.
Majd elindul a tanfolyam. Papír, toll, kamera előkerül. Megérkezik Chef Patrick Caals és majd 3 órán keresztül elbűvöl. Előétel, főétel, süti egyszerre készül hatalmas iramban, bár lehet hogy ez csak nekünk a nem cordon blue kasztba tartózóknak tűnik fel. A két asszisztens (egy spanyol és egy japán chef) és egy angol tolmács próbálja követni Patrick vicceit és szigorú utasításait. Tokéletes despotizmus, a diktatúra felsőbb szintjeiben kalandozunk és mindig mindent azonnal letöröl és letöröl. Rendes konyha meleg lesz és a közönség összpontosít, hogy mindent pontosan lejegyzeteljen. Nincs kérdés, előre nézünk és utazunk együtt Patrickkal. Új trükkök, megfontolandó tanácsok, és még egy csepp vodka is jut mindenkinek miközben már nem találunk helyet az A4-es papírlapjainkon.
Végre kész a
a Petit Légumes Farcis,
az Escalopines de veau sautées á la menthe et citron, polenta au lard (na ezt külön szerettem),
melyet egy Gratin de mangues követ.
.jpg)
A majd 3 órás rohanás után kaptunk kóstolót mindből majd 45 perc szünet következett.
12:45-kor már bent álltunk egy nagy konyhában kötényben, papír sapóban és kendővel hogy most mi főzzük meg az Escalopin-t. Az elmaradhatatlan törlőkendő persze ide is követett, úgy hogy mi is takarítottunk magunk után: kések, vágódeszkák, asztallapok, főzőpult tiszta maradt. Hál Istennek egy helyi erő mosogatott. Patrick itt is rendet tartott és segédei segítségével mint egy kb. 2 óra alatt nekünk sikerült elkészíteni a főételt. Bevallom nagyon élveztem, hogy egy igazán profi konyhában főzhettem még akkor is ha valamelyest figyeltek ránk. Fegyelem, precizitás, jó hangulat...szerettem.
Otthon este Pistinél megettük amit főztünk. Ízlett neki, legalább is ezt mondta. Tudom jól nevelt, de jól esett.
chef Zoli
p.s. itt a recept:
