Mindig csodálkoztam egyébként, az E87-nek miért is ez a neve. Lehet, hogy a cukrász feleségének, bizonyos, mondjuk Elvirának, vagy Evelinnek, vagy egyszerűen Évának, pont a 87-ik szülinapját ünnepelték? Ez most ugrott be, amikor készítettem Georgi tortáját…
A buliról nem fogok beszámolni: kb. 40-en voltunk, mindenféle korosztályból, pici babáktól kezdve egészen vén emberekig, mint az egyik ünnepelt :)) (Georgi és Kata együtt ünnepeltek, de nem árulok el többet Katáról, csak annyit, hogy fiatalabb Georginál :)
Azért sem fogok mesélni a buliról, mert annak ellenére, hogy rengeteg étel készült, fotó róla alig, mert nekem nem volt se időm, se kedvem foglalkozni ezzel. Meg aki magára vállalja ezt a szerepet ilyenkor, rosszul jár: néha egyszerűen lazítani kell egy pohár borral a kezünkben és nyugton hagyni az eseményeket.
A Filművészetin egy ideig Máthé Tibor operatőr tanított engem. Azt mondta: "Nem az a legfontosabb, hogy valóban lefényképezd a szépet, néha elég, ha láttad…"
És egy idézet egyik kedvenc könyvemből, biztos ismeritek - Susan Sontag, "A fényképezésről": "Igényünk, hogy fényképekkel alátámasztott valósághoz és fényképekkel felfokozott élményekhez jussunk, a fogyasztói magatartás esztétikai megnyilvánulása, s ennek ma mindenki rabja…"
Szóval azon a bulin megszabadultam ettől az igényemtől és nyugodtan élveztem az estét és a barátaink társaságát. Valaki (vagy talán többen, de egy géppel) mégis fotózott, bár nem vitte túlzásba.
Köszönet nekik, mert most a fotókra más szerep is jutott: sok vendégnek segített rekonstruálni az eseményeket, amikre esetleg nem tisztán emlékezett :))
A tortát másnap csináltam, amikor volt Georgi "tényleges" szülinapja. Nyilván nem voltam a legjobb formámban, és egy kis "szerencsétlenség"-nek köszönhetően új recept született, eszperantó torta lett belőle :) A "baki" az volt, hogy amikor megsült a torta második alapja is és próbáltam kiszedni a formából, pár helyen megrepedt, én meg fölidegesítettem magamat és türelmetlenül tovább piszkáltam, amíg az egész darabokra esett... látványnak se volt szép, több tojásom nem volt, hogy süssek egy újat... Így jött az ötlet, még jobban összemorzsoltam és belekevertem a krémbe. Egész jó lett az eredmény, olyan trüffeles kinézetű és ízű lett :)
Hozzávalók az alaphoz: (2 alap lesz belőle)
23 dkg vaj
30 dkg barna cukor
2 tojás
260 dkg teljes kiőrlésű liszt
4,5 dkg jó minőségű kakaópor
1 teáskanálnyi vanília cukor
160 ml erős kávé
120 ml tej, amiben belekeverek 1 teás kanálnyi almaecetet (én birsalma ecetet használtam, amit Bécsben szereztem ősszel)
csipetnyi só
1 teáskanál szóda bikarbóna
A sütőt előremelegítjük, két 24 cm-es formát kibélelünk kivajazott sütő papírral.
A vajat egy vastagaljú tepsiben megolvasztjuk, hozzátesszük a kakaót és a kávét, utánuk jön a cukor. Addig keverjük, amíg elolvad, utána levesszük a tűzről, várjuk, hogy kicsit lehűljön és akkor hozzátesszük a tojásokat és az ecetes tejet. A legvégén jön a liszt, amiben összekevertük a szóda bikarbónát.
A masszát megsütjük a két előrekészített formában (ha nincs két formád, akkor egymás után is lehet megsütni). Kb. 30 percig sütjük, tűpróbáig.
Krém:
500 ml főző tejszín
30 dkg étcsoki
maréknyi mogyoró
A csokit összedaraboljuk egy vastagaljú tepsiben, hozzáadjuk a tejszínt és addig keverjük, amíg fel nem olvad a csoki. Miután kihűlt, hűtőben tároljuk 1-2 órán át, amíg nem sűrűsödik. Hozzáadjuk a mogyorót és összekeverjük a felmorzsolt alappal. Rákenjük a masszát a másik lapra, amit egy szép tányérba helyeztünk át.
A tortát a hűtőben tároljuk.
Ui. Köszönöm Pokinak a fehér rózsákat, nagyon fotogének :)
