Mostanában nem volt kedvem írni.
Főzni továbbá is főztem, de nem számoltam be nektek: vártam az ihletet, hogy akkor csinálok posztot, amikor le tudok ülni és egy lélegzetvétellel meg tudom írni "az igazit"…
Rájöttem, hogy ezzel hibát követek el: az élet tovább folyik, főleg a konyhában…
Nézve a képeket felmerülhet bennetek az a kérdés, hogy mit is keres ez a (rhodopei) paraszt takaró a gyönyörű budapesti konyhánk közepén?! Mi több ilyen romantikus gyertyafény kíséretében… Az ok nem áramszünet, meg ízléshiány sem és néhány nappal ezelőttig én magam is nagyot néztem volna. Semmi ellenvetésem nincs a rhodopei takaró ellen, nagyon jól melegít és különben is Bulgáriában a "Rhodopei Takaró" fogalom és minden családban illik, hogy legyen legalább egy! :)