Limnosz sziget, Szamothrakival és Gökcseadaval (eredeti nevén Imbrosz) együtt alkotják az “szelek szigeteknek” hármasát az Egéi tengeren. Nagyon régen trák szigetek voltak, most az első kettő görög, az utolsó pedig már török. Limnoszszerte mindenhol látni a régi szélmalmok maradványait.
Ezt a szigetet nem az olyan fanatikus strandoloknak ajánlom, akik, mint én, egész nap a homokban szeretnek heverészni. (Bár ma például a szél nem süvitett egész nap a fülembe és nem temetett be 10 perc alatt a homok :).
Az állandó szél ellenére nekem mégis nagyon bejön, Dadi és Georgi pedig kifejezetten boldog, hogy nem a strandon kell unatkozniuk, hanem hasíthatják a vizet, ki kite-tal, ki szörffel. Irígylem a lelkesedésüket és az energiájukat. Én visszavonultam pár kilométellel arrébb egy kávézó árnyás terászára, úgy ahogy vagyok, strand szerkóban, homokos lábbal és szürcsölöm a GÖRÖG kávémat (itt nagyon figyelni kell, nehogy török kávénak hívjuk :)) Egyedül bámészkodom a téren, még az egyébként a fél életüket ott töltő bácsik is otthon sziesztaznak, mindenki más pedig a strandon van.
Még alíg ismerem a szigetet, de jó dolgokat sejtek.
Lyhna falu főterén, a templommal szemben lakunk egy házban, ami régén a falu kavézója volt. Mellettünk a helyi kis kocsma, ahol Androniki a goré, egy mindig mosolygó görög néni, akivel rögtön összebarátkoztunk. A harmadik ouzót már perfekt ógörögül rendeljük. Ki beszél itt nyelvi akadályokról? Egy dologra azért figyelni kell a “Ne” az görögül “Igen”-t jelent :))
A házinénink Angeliki, egy görög csaj, aki 40 éve Londonban él.
Pár évvel ezelött vette meg a házat, amit felújított, és most nyaranta itt költi el az angol nyugdíját:
Malamo Cottage
Rögtön megkínált tsipouro- val és elkezdtünk dúmálni - rokon lélek!
Mielött legurítottuk, megkérdeztük, hogy mi is ez: "It's strong ouzo".
Mégmindig nem teljesen világos számomra, hogy mi is a tsipouro és az ouzo közötti különbség - az ízük és a színük egyforma, ugyanúgy isszák hideg vízzel higítva. A tsipouro egy kicsit dragább, az éttermekben szép kis üvegekben hozzák.
Szeretem, amikor egy kicsit ismerem az adott hely háttér történetét, nekifutok a Wikipediának, olvasom.
Régi időkben a szigetet Héphaisztosz, a tűz istene és kovácsok védőjének a szentjének tártottak. A legenda szerint Héphaisztosz itt “landolt” alkonyatkor, amikor az apja, Zeusz szó szerint ki- és ledobta az Olümposzről mert anyjának, Herának adott igazat az isteni pár közötti gyakori viták egyikében. A mitosz valószínűleg onnan eredt, hogy régi időkben a szigeten vulkán műkődött, Moszihlosz.
Thoasz-t tartják a sziget első uralkodójának, aki Dionüszosz és Ariadné fia volt. (Az az Ariadné, a krétai Minosz király lánya, aki segített Thészeusznek a Minótaurosz megölésében.)
Thoasz uralkodása alatt a limnosi férfiak nem tartották be Aphrodité kultuszát és a Szépség istennője megbűntette őket: olyan büdösek legyenek, hogy az asszonyok ne tudják és ne is akrják megközelíteni őket. Erre a férfiák hoztak maguknak agyásokat a szomszédos Trákiából, a feleségeik pedig annyira megharagúdtak rájuk, hogy megölték őket. Hipszipilé, Thoasz lánya lett a sziget uralkodója és idők múlva, amikor a szigetre megérkeztek az argonauták ő lett Iaszón felesége és két fiút szült neki.
Egy másik legenda szerint amikor megérkezett Iaszón az argonautákkal, az asszonyok azt mondták nekik, hogy azért nincsenek férfiak, mert háborúznak, és tervet szöttek, hogy őket is a tenger mélyére küldjék. Úgy tűnik ez a tervük nem vált be, mert a szigeten most is van férfi lakosság, amellyel leginkább a kávézok teraszain találkozhatsz.
Troja közelsége miatt, Limnoszt gyakran emlegetik az Iliászban, a Trojai háború egyik vagy másik eseménye kapcsán. Hasonlatok, amely Homérosz használt Limnos sziget elnevezésére: isteni, szent, illatos, a széltől gyötört, a szelek szigete, tűzes.
Helyek, amelyeket érdemes meglátogatnod:
Varos Village éttermét, ahol mindenképpen meg kell kóstolnod a fetás, paradicsom szószos kagylókat és a Keftelakis-t, azaz fasirtocskákat, házi fokhagymás joghurttal és paradicsomos dippel. Semmi túlzás: isteniek!
Ha halra fáj a fogad: Menj Kotsinas kikőtőjében, és a tenger mellett felsorákozó tavernák között az utolsóban ülj le, a Jorgoszéban, ahol színesek az asztalok.
Bemehetsz a konyhába, ahol személyesen kiválaszthatod a halat, amely megtestesíti a vacsorádat. Mindenképpen rendelj ecetes oktopuszt is, annyira finom, hogy megéri az erőfeszitést, ami teszel megszokni a látványát.
Ha balkáni házi ételekre vágysz éppen, mint rántott cukkini, töltött patlizsán vagy sült paprika feta sajttal, akkor ülj le Kontopouli falucska kocsmájában. Nem kizárt, hogy egy helybeli bácsi szundikál a szomszéd asztalnál az ouzója fölött, de ettől, legalábbis nekem, még finomabbnak tűnt az étel. Onnan a főtér palmáit nézegetheted és az árnyékukban ülő kevés túristát.
Limnosz egyébként sem az a túristáktól zsúfolt hely, mint más görög szigetek.
Sok strandja van, ami szintén garantálja a nyugalmadat: nem fenyeget a veszély, hogy körül leszel véve zajos német vagy angol csoportokkal. A helybeliek pedig, természetesen nem járnak strandolni: a kocsmákon kívül csak valami kis halászcsónakban a messzeségben láthatod őket. Bár tegnap összefutottunk egy olyan bácsival, aki szigonnyal eltünt a sziklák között a Megalo- és Mikro Fanaraki közott (azaz Nagy- és a Kis Fanaraki. Georgi teljesen belelendült egyébként az ógörög szavak felkutatásába és néha buzgón magyaráz, amíg mi békésen kortyolgatunk az ouzónkból:)
“Fanaraki” pedig “vílágító tornyocská”-t jelent, és valóban egy kis világítótorony van a két öböl között.
Minden nap felfedezünk új területeket.
Fanaraki után azt gondoltunk, hogy ennél szebb és nyugodtabb helyet nem fogunk találni.
De a következő napon már meg is találtuk: Fakos félsziget az, amely a sziget lenti részében található.
Fakos (Fakosz) természetvédelmi terület, amely két fajta sólyomnak is menedéket ad: Falco naumanni и Falco eleonorae
A tengerben, ami körülveszi, delfinek, tengeri teknôcök és fókák élnek.
Színes vulkanikus sziklák veszik körül, amelyek idônként kis lakatlan öblökben "nyugszanak meg". Elképesztô a csend, jut eszemben, hogy Tetidisz, Ahilész anyja valószínûleg egy ilyen helyen fogta meg a sarkát és mártotta bele a tengerbe...
Ez a “kehagias”, a limnoszi pásztorok területe. Az egyetlen földút kacskaringozik az aranyló búzamezők között. A széltépte fák árnyékában, szorosan összebújva hűsölnek a bárányok. Találkozunk egy lóval és néhány borjúval, úgy tűnik, ők már hozzászoktak az itteni hőséghez.
A félszigetre Tsimandria falun át vezett az út. Napközben nem sejted, hogy estére mennyire átalakul a falu főtere, amikor a terecske tavernái kipakolják asztalaikat és elzárják az utat az autók elől.
Itt ettük a legfrisebb báránypecsenyét. Habár nem vagyok disznóhús rajongó, az itteni panchetta isteni volt. Milyen bor illik mindehhez: az itteni vörösbor nem nagy szám, de kellemes.
A leghíresebb boruk a fehér “Limnos gi”, aminek a jelentése “Limnosz földje”. Állítólag meggyógyította Iászont, amikor az argonautokkal megérkezett a szigetre. Könnyű és jól itatja magát, érezni vélem benne a vörös föld melegét és az oleanderek és fügefák illatát. (Elnézést a szakértőktől ezért a laikus összehasonlításért:)
És természetesen a tipikusan görög Retzina: fehér bor, aminek a jellegzetes íze a benne levő maszolának és a tűlevél gyantának köszönhető. A szigeten helyben készült retzina van, amely nap közben segít elviselni a hőséget és remek kezdés minden vacsorához. Hazavinni mégsem ajánlom, ez egy olyan ital, ami csak a saját környezetében érvényesül igazán.
Majdnem elfelejtettem: a számlával együtt mindig hoznak egy kis gyümölcsöt is, leggyakrabban jéghideg görögdinnyét, és még sárga- és őszibarackot is. Tsimandriában mást kaptuk: hatalmas szilvákból készült “lekvárt”. Viktor azóta is naponta többször ezután sovárog, azt mondja Katának: “ Baby, amikor nem a lekvár jár a fejemben, csak rád gondolok” :)
Az az igazság, hogy az én gondolataim is e körül járnak: hogy szerezzem meg a receptjét mielött holnapután hazautazunk...
