Hát ezt írtam múlthéten, a kompon… Otthon sem könnyű rendet rakni a fejemben. Barangolok a félig kipakolt bőröndök között, a halom mosnivaló között, közben felveszem a telefont: "Igen, hazajöttünk. Korzika csodálatos, gyönyörű, kissé vad … hála az égnek szezon előtt, nem volt sok turista, tudod, próbáljuk elkerülni őket ... nem, nagyjából szerencsénk volt az idővel ...", aztán jön a számítógép, az e-mail-halom, ami teletömte a postaládámat e tíz nap alatt. (Jó kilépni a mátrixból: internet nélkül, az én esetemben gyakran telefon nélkül is - ahogy elutazunk vagy otthon felejtem a töltőt, vagy három napig a telefont sem találom a csomagomban. Kezdem gyanítani, hogy - bár tudattalanul, de - egy kicsit direkt csinálom …)
Ezt pedig majdnem egy hónapja irtam…
Most már ott tartok, hogy újra és újra megnézem a képeket Korzikáról: el kell mesélnem róla nektek, még mielőtt az itthoni mindennapok hihetetlenné tennék, hogy ott voltam.
Mit kell tudni a szigetról? Itt átadom a szót Georginak (átmenetileg), mert nálunk ez úgy működik, hogy: az utazás előtt ő olvas szakirodalmat :) és majd, már később, a helyszínen, mesél nekünk:
Korzikát már a Krisztus előtti harmadik ezredben emberek lakták. Föníciaiak, ókori görögok, rómaiak, mórok, genovaiak, mind ott hagytak a nyomukat a sziget történelmében, kultúrájában és nyelvében. Erről tanúskodik például a tengerparton szétszórt számos genovai torony maradvány és maga a sziget neve is: a görögök KALLISTE-nek hívták, ami annyit jelent, hogy "a legszebb".
A korzikai újlatin nyelv, azaz alapja a latin. Sokkal közelebb áll az olaszhoz, mint a franciához. Annak ellenére, hogy ma szinte mindenki beszél franciául, az utóbbi években a korzikai nyelv szerepe egyre nő - sokan számára a nyelv használata nemzeti önbecsületés kérdése. Nos, mi támogatjuk őket, és bár Deszi folyamatosan kapta a bókokat, hogy milyen csódálatosan beszéli a franciát :) már egy "Corsu e sempre Corsu" matrica díszíti a kismotorunkat :)
A leghíresebb korzikái, természetesen, Bonaparte Napóleon, de a legelismertebb a Pascal (Pasquale) Paoli, a "korzikai Garibaldi", aki a tizennyolcadik században harcolt Korzika függetlenségéeért és kikiáltotta a "Repubblica Corsa"-át 1755-ben. A köztársaság elfogadta az első európai alkotmányt, amely a Felvilágosodás szellemében született. Nem élt túl sokáig sem a köztársaság, sem az alkotmány. 1769-ben a franciák rátették a kezüket a szigetre. 1796 óta Korzika Franciaország tartománya. De a korzikaiak ma sem tartják magukat franciáknak. Az illegális FLNC (Fronte di Liberazione Naziunale Corsu) egy félkatonai képződmény, mely hasonlít a baszk ETÁ-ra Spanyolországban, vagy az egykori volt IRÁ-ra Észak-Írországban, és elég gyakran hajt végre nem feltétlenül vértelen akcióikat. Létezésének a legártalmatlanabb jelét az utca-táblákon láthatjuk, amelyeken ki vannak húzva a francia nevek.
Ami a Napóleont illeti, az "igazi korzikaiak" nem nagyon büszkélkednek vele. Amikor Ajaccio óvárosában bolyongva kerestük a szülőházát, megkérdeztünk egy helybélit, hogy "Hol a Bonaparte háza?" Cinkosan mosollyogva válaszolt: "Messze, messze van. Párizsban …" Persze, aztán rámutatott a szomszéd utcára. Korzika szimbólumának - a "Mór fejé"-nek” -, amely egyfajta nemzeti címer és ott van valamennyi korzikai cuccon - nincsenek helyi gyökerei. Úgy tartják, hogy ez a jelkép a XIII. században tűnt föl, a Reconquista (az Ibériai-félsziget a móróktól való visszafoglalása) idején, amikor Korzikát is hozzácsatolták az Aragóniai Királysághoz. Később Paoli választotta a független Korzika jelképének, de eszközölt egy kis változtatást benne: - a fehér szalagot, amely eredetileg a mór szemét takarta, a homlokára helyezte, azzal a magyarázattal, hogy "Mi korzikaiak jobban szeretnénk látni, követni fogjuk a szabadságát fáklyát, és nem félünk a fénytől".
Ha Korzikán vagy és "echte korzikai várost" szeretnél látni, akkor Corte-t és Sartene-t ajánlom. Corte a hegyekben van a sziget közepén, és egy rövid ideig fővárosnak választotta Pascal Paoli. A városka eleve kicsit nyers, mi pedig egy esős napon láttuk, így a megjelenése egészen hiteles volt :). Bár barátságtalan emberek hírében állnak, a korzikaiak valójában meglehetősen segítőkészek, anélkül, hogy túlzásba vinnének :) És vadul száguldoznak a szűk, kanyargós utakon, ahol nekünk sikerült a megdöbbentő szédületes 40 km/ó-t is elérni ...
A legnagyobb esemény Sartene-ben a Nagypéntek-esti felvonulás, amelyre az ott élők csapata kiegészül a rengeteg máshol élő sartene-ival és egy jó adag turistával. Általában a több, mint 50 kilós keresztet egy megátalkodott bűnös cipeli, de teljesen inkognitóban, egy lila köpeny alatt rejtetve. Csak a közeli kolostor szerzetesei tudják, hogy pontosan ki váltja meg bűneit abban az évben. És bár nem ritkaság - (de bár valószínűleg csak a hagyománymegöőrzés céljából :), hogy a kereszt alatt izzadó bűnösre kisebb-nagyobb, káromkodásokból-, vagy akár könnyebb kövekból álló záport zúdítanak a nézők, azt mondják, hogy a várakozók listája betelt a következő 12 évre. Sartene-ben zajlott le a valaha volt legnagyobb vendetta. Két család, több generáción keresztül irtotta ki egymást kíméletlenül és válogatás nélkül. Azt hiszem, brutális lehetett a tülekedés azokban az időkben arra, hogy ki vigye a keresztet Húsvétkor :)
Korzikának megvan a maga jellegzetes zenéje. Pontosabban ez egy többszólamú éneklés férfikórusra - Pulifunie, ahogy ők nevezik. Nagyon régi, erős, lenyűgöző. Persze a téma mindig szomorú - emigránsok, halál, "nem vagyunk szabadok", ilyesmi. A nemzeti himnusz "DIO VI VI SALVI REGINA" egy tipikus példa erre. Azt hittem, a magyar himnuszt nem lehet überelni, de isten bizony, a Korzikaiak viszik a pálmát :)
Kulináris szempontból Korzika a tipikus mediterrán-hegyvidéki régió - olivák, olajbogyók, olívaolaj, tengeri gyümölcseik, kecskesajt, sonka, kolbász és természetesen bor.
A sziget egy tucat védett eredetű borvidékkel büszkelkedik.
Azok közül, amiket megkóstoltunk, a legkomolyabbak - véleményünk szerint - a Sartene-i, a Patrimonioi és az Ajaccioi régiókból származtak.
Ennyit Georgitól.
Korzikán kétféle olívaolaj létezik, és a megkülönböztetés legegyszerűbb módja a szín. A decemberben és januárban termelt olívaolaj zöldebb színű, mert a fiatal olajfák nem egészen érett gyümölcséből készítik. A másik, amit májusban kisajtolnak aranysárga színű, öreg - gyakran száz éves - fák termését használják fel. (Azt tudtátok-e, hogy az olajfa olyan fa, amely kb. 50 évesen kezd gyümölcsöt hozni? Szóval, az imént említett "fiatal fák" is tulajdonképpen több tízévesek. Mindig lenyűgözött ez: belültetsz egy fát, amelynek a gyümölcsét az unokáid fogják szedni …)
Talán a legjellegzetesebb korzikai gasztronómiai különlegesség a Pulenda (nem tévesztendő össze a polentával!), amit gesztenye lisztből készítenek. A legtöbb régi korzikai házban van külön gesztenye-szárításra használt helyiség. A gesztenyefát Korzikában "kenyérfa"-nak” nevezik. Nehéz időkben a gesztenye mentette meg a korzikaiakat az éhhaláltól. Manapság egyrészt felújítják a régi gesztenyemalmokat a gesztenye liszt előállítására, másrészt meg teljesen újakat építenek. És ez ismét megélhetést biztosít egész falvak számára a szigeten. A pulenda ilyen gesztenye lisztből, sóból és vízből készül: 1 kg gesztenye liszthez hozzáadnak 2 liter vizet és egy pár csipet sót. A masszát folyamatosan keverik egy fából készült különleges eszközzel, aminek a neve Pulindaghju (pulindadzsju) és olyasmi, mint a sodrófa. Kb. 40-50 perc alatt készül el és legalább egy napos kéz-izomlázat garantál :) Ezért általában két ember készíti - az egyik tartja a lábast, míg a másik kever, aztán cserélnek. Melegen is, hidegen is eszik, bár az igazán hagyományos módja az melegen, Brocciu sajt (amely túrószerú krémsajt) kíséretében, vagy köretként sült sertés sült mellé. Ezekben az esetekben sok vörös borral öblítik le a táplálékot.
А vaddisznó előkelő helyet foglal a korzikai étlapon. Nem csoda, ha az összes vadon élő sertés olyan szelíd, mint ez itt:
És, persze, a friss hal. Egy este a tengerparton vacsoráztunk egy bodegában, ahol rajtunk és a - finn (!!!) - pincérnőn kívül nem volt egy lélek sem. (leszámitva, nyilván, azt a helyi erőt képviselő néhány ittas alak, akik nem a friss hal miatt tartózkodott ott). Az étlapot egy tálcán rendezték be, amelyre a napi fogás legkimelkedőbb példányait helyezték:.
Még egy érdekesség: Észak-Korzikában - aminek a neve Haute Corse (Magas Korzika) - található a Désert des Agriates vagyis az Agriates sivataga, ami valójában egyáltlán nem sivatag. Az első világháborúig itt termesztették Haute Corse búzáját. Innen a név: Agriates a latin "ager"-ból” származik, aminek a jelentése "a mező”. Aztán a lakossága elmenekült a városokba, vagy kivándorolt, és napjainkban ez egy települések nélküli természetvédelmi terület. Néhány földúton közelíthető meg, vagy gyalog (ez nagyon kemény főként nyáron), vagy komoly 4WD terpjáróval, azzal is csak valameddig. Az utak "elágazásoknál" táblak jelzik a veszély fokát (mint a tengerparti strandokon a zászlók). A veszély itt tűzveszélyt jelent, különösen a melegebb hónapokban.
Néhány napos túrákat is szerveznek a rezervátumban, ilyenkor a menedékházakként átalakított és felújított istállókban elszállasodsz.
Idő hiány miatt csak a "sivatag" egyik strandját látogattuk meg, ahol egy tehén csorda társaságában élveztük a napot.
Délben a tehenek elhúztak a dűnék közötti árnyékba.
A tábla szövege így szól: "A dűne élő és sérülékeny. Kérem, ne lépjen be. Így Ön is hozzájárul a korzikai tengerpart megőrzéséhez." Eszembe jutották a Fekete tengerparti dűnék otthon, amelyeket sok-sok betonnal konzerválták … :(
Kedvenc városom Piana lett. Innen indul a szűk festői út a "Les CALANCHES de Piana"-hoz, amely a világ örökség része és az UNESCO védelme alatt áll.
A Calanche-ok valóban a mediterrán fjordok. Pianánál vörös színűek, és tényleg lenyűgözők. Azt mondják érdemes megnézni őket egy másik nézőpontból: a tenger felől. Valójában, ezt mondják az egész Korzikáról. Mert vannak helyek, amelyek elérhetetlenek szárazföldön felől. Így nem volt ritka látvány az autó csónakkal a tetején. És a hegyi patakok fölötti kis kőhidakat rendszeresen díszítették kenuk, napozó emberek és száradó ruhák...
Mit mondják befejezésként? Corsu e sempre Corsu: gyönyörű, csodálatos és változó. Alig várom, hogy visszamenjek...
Köszönöm Krasztev Péternek, hogy segített a fordításban, így, remélem elvezhetőbb lesz az olvasás:)
irigylesre meltoan szep hely! aki a matrixban el, oda kivankozik, aki ott, az pedig a matrixba.
a grillezett hal receptjet majd elkerem :-)
A grilezett hal a terveimben szerepel, ugyhogy megkapod, de ha surgos, szoljal, mert ki tudja mikor jutok el odaig. Most az aktualis a varolistan egy Pavlova:)