Miért Fornelo?

Eszperantó nyelven tűzhelyt jelent. A nagyszüleim eszperantisták voltak, rengeteg barátjuk volt világszerte. Így készült például, 1978-ban, Várnában, az első színes fotó rólam: a japán eszperantista barátai csinálták és emlékszem, nagyon örültem neki. A családi albumban sok fekete-fehér fénykép között magányos színfolt most is.

Nagymamám állandóan levelezett lengyel, magyar, német barátaival. Ezek igazi barátságok lettek, rendszeres találkozások, sok enni-, innivalóval, estéken át folyó beszélgetésekkel.

Én, nagyszüleim csalódására, nem tanultam meg az eszperantót, de a nagyapámék elégedettek lehetnek, mert a lényegét megragadtam, azt hiszem: szeretem a világot, a sokszínűségét, egy barátokkal töltött este az asztal körül sokat jelent számomra. A napokban a lányom megkérdezte, hogy nem unom-e a főzést néha. Igazából nem, vagy nagyon ritkán, akkor is csak igen rövid időre. Szeretek főzni, új ízeket kipróbálni, kitalálni, megkóstolni, felfedezni, megszeretni... Olyan nálam a főzés, mint az eszperantó nyelv: Zamenhof - az eszperantó kitalálója - nem szavakat, hanem szóelemeket, morfémákat vett át újlatin, germán és szláv nyelvekből és ezek kombinálásával biztosította a nyelv fejlődését. Az eszperantó eredeti neve pedig "lingvo internacia", azaz nemzetközi nyelv. És szerintem a főzés is az. Ha Szerinted is, akkor Isten hozott Fornelo konyhámban!


Köszi az érdeklődésed.
Ide ird be az email címedet: